Lukács Beáta gondolatai Keszthely vízpartjáról
A tervezett Balaton-parti fejlesztési programmal kapcsolatban
Előzmények
- Nagy Bálint, Keszthely Város Polgármestere néhány héttel ezelőtt felhívással fordult a város lakossághoz és civil szervezeteihez, kérve hozzászólásaikat, javaslataikat a tervezett Balaton-parti fejlesztésekkel kapcsolatban.
- Előzmény: 2020. szeptemberében a Magyar Művészeti Akadémia pályázatot írt ki fiatal (40 év alatti) építészek számára Keszthely Balaton-partja fejlesztési koncepciójának kialakítására.
- Egyesületünk helyt kíván adni azon szakmai együttműködő partnereinek, akik a Polgármester Úr felhívására megfogalmazták javaslataikat.
- Ezúttal Lukács Beáta, Polgármester Úrnak címzett gondolatait közöljük a szerző hozzájárulásával, változatlan formában.
Lukács Beáta vagyok, okleveles építészmérnök, 1986 óta élek Keszthelyen. 2000 körül Keszthely város főépítésze voltam, – épp akkor, amikor az első Balaton törvény készült, így részt vehettem annak egyeztetéseiben.
A Balaton-partnak, és a belvárosnak is az egyik fő problémája a parkolás.
A város egyszer elad minden fikarcnyi telekdarabot, másszor a zöldterületekből csipkedi le a parkolókat, – lásd a belvárost elkerülő útnak szánt Lovassy utca területeit, és például a Helikon strandból és a városi parkból kiszakított zöld területeket parkolók számára.
Hogyan is tudnánk biztosítani a parkolást?
Nagy méretű, olcsó vagy ingyenes parkoló területek kellenének a belváros, a Balaton-part minden irányból való megközelítési csomópontjában, ahonnan gyalogosan is elérhető a Fő tér, vagy a Balaton-part.
Egy ilyen megoldásra tennék javaslatot: megfelelő helyen, a Balaton, a vasútállomás és az autóbusz-megálló közvetlen környezetében található a nem oda való Volán műszaki telep. Sok évvel ezelőtt próbálta az önkormányzat kitelepíteni, elcserélni ezt a környezetszennyező tevékenységet, de úgy látszik feladta. Pedig ez ideális hely lenne egy Balaton-parthoz és belvároshoz egyaránt közel lévő, és a déli autópályáról érkezők számára jól megközelíthető parkolóháznak.
Ez a telek ugyanakkor a vasúton túl, a focipályán keresztül a városi stranddal érintkezik. A javaslatom az lenne, hogy készüljön egy három szintes parkolóház, melyből két szint csak a város (a Fő tér és Balaton-part) igényeit szolgálná, a harmadik szint pedig egy szállodát. Itt, a vasút város felőli oldalán már nem köt a Balaton-törvény alacsony beépítési magassága, és a parkolóház fölé építhetnénk egy Helikon szálló magasságú, 400 ágyas panorámás hotelt, körülötte a városi parkkal. A hotel egy fedett födémmel – egy sétáló napozó födémmel – átívelhetne az állomáson, így azt is fedetté téve.
A focipálya területén kapcsolódhatna egy közösségi épülethez, mely lehetne akár egy élményfürdő, a strandhoz kapcsolódóan. Emellett a strand viszonylag keskeny területe is szélesebbé tehető ezen a forgalmas szakaszon.
A szálloda vendégei ezen a vasút feletti tetőkerten luxus körülmények között napozhatnának, és ugyanakkor közvetlenül a strandra érkezve a vízparti telek előnyeit is élvezhetnék.
Elsőre talán meredeknek tűnik ez a gondolat, de a vasút hozzájárul a 6 méteres magasságban való lefedéséhez. Nem szűkítenénk le beépítéssel még jobban a vízpart területét, inkább növelnénk azt, és mind a szálloda mind az élményfürdő nagyon jó helyre kerülne. A vonattal vagy autóbusszal érkezők is közvetlenül átjuthatnának a vasút feletti tetőkerten át a strandra, így annak központi szerepét úgy tudjuk növelni, – a várost és a partot összekötni -, hogy a vízpartot gépjármű közlekedéssel nem terheljük.
A Balaton partnak véleményem szerint zöld parknak kellene lenni a vasúttól a vízig, közösségi sétánynak, kávézóknak, sörözőknek, csak közösségi célú épületekkel.
A Libáson jelenleg nincs olyan terület, ami ne beépítésre várna, magánbefektető tulajdonában. Negatív példának hoznám közösségi zöldterületre a hajó házak előtti dupla kerítést mely egyrészt bekeríti a házak telkét, másrészt a közterületből is lekeríti a zöldet és marad a 2 méter széles burkolt sétány a horgászoknak, a babakocsit tolóknak, a kutyásoknak, a biciklizőknek.
A horgászokról még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Keszthelynek 11 km Balaton partja van, amiből 4 km belterület. Nagyon sok helyen lehetne horgászni, mégis a kikötő luxus pihenő és fekvő padjain heverésznek, ahol sétáló, nyaraló embernek helye nincs; és a Helikon Strand használatát is korlátozzák. Lehet, hogy ezeket a társadalmi igényeket szét kellene választani.
A másik dolog, ami még egy mondatot megér: attól, hogy valaki, vagy egy épület vízparti telket szeretne, még nem kell beleépíteni a Balatonba, mert ha 50 méterre épül, akkor is vízparti, ha előtte nem épülhet másik épület.
Jó lenne végig sétálni a Libástól legalább a Helikon Strandig sétányon, 500 méterenként kávézót, sörkertet találni, télen és este is üzemelő WC-vel, homokos lejárót a vízhez, ahol nem tilos, sőt szolgáltatásokkal támogatott vízi eszközt (kajakot, szörföt, stand up paddle-t) vízre tenni a közelben álló autóról.
Tudom, hogy vannak sportszakosztályok, de vannak nyaralók, vendégek és olyan helyi lakosok, akik nem sportklub tagok. Azt is szeretném, ha a strandokon (a legcsaládiasabb Helikon strandon is), mint némely más településen fű nőne a darázzsal tele lóhere helyett. Ezen kívül még egy saját strandkotró gépecske kellene, mint a Tisza-tavon és más nem is hiányzik a Balaton élvezetéből.
